Vitazáró gondolatok
A cikk megírását az idei nyár meglehetősen rapszódikus viharjelzései szolgáltatták. Az északi part horgászai közül többen méltatlankodtak a viharjelzés korábbihoz nem hasonlítható esetlegességei miatt és a zúgolódók hatására tudatosabban figyeltem én is a viharjelzés alakulását. Igazat kellett adnom azoknak, akik vérmérsékletük szerint különböző módon, de kritikailag szóltak az idei viharjelzésről. A felháborodók között voltak olyan horgásztársak is, akik nem hagyták annyiban a dolgot, hanem utána jártak. Mit tudtak meg?
· Egyrészt azt, hogy nappal a viharjelzést Siófokról irányítják, este, éjszaka ezt a feladatotátveszi tőlük a központi meteorológiai szolgálat.
· Arról is értesülhettek, hogy a meteorológusok a tavalyi augusztus 20-i vihar miatt – ami Budapesten bizony nagyon nagy károkat okozott és több száz, vagy ezer ember részére valódi katasztrófaként hatott – bizony nagyon óvatosak lettek. Nem merték felvállalni a kockázatot, inkább a kisebb rosszat választották a másodfokú viharjelzés működtetésével. Erre reagálva horgásztársaink a hajdani népmese tanulságát említették, mely szerint addig kiabálják a farkast, míg az emberek akkor sem figyelnek oda, ha tényleg megjelenik, azaz a viharjelzés bizonytalansága miatt inkább saját tapasztalataik szerint döntenek. Persze ennek van veszélye is, mert a rend hivatott – és túlnyomórészt korrekt – őrei fellépnek az így önkényeskedőkkel szemben.
Hozzászólóink azt is jelezték, hogy a viharjelző lámpák elhelyezése sem megfelelő mindenütt. Írásban a Szigligeti Öbölre hivatkoztak, de én magam is tapasztaltam, hogy egyes légköri viszonyok között a túlpart a keleti medencéből sem látszik. Ilyenkor jól jön a rendőri segítség.
A horgászok közül többen költői kérdést tettek fel: vajon mennyivel előbb kell jelezni a vihart? Régen, a rakétás jelzőrendszer idején általában fél órával megelőzően lőtték fel a figyelmeztetést és húzták fel a viharjelző kosarat. Ma az informatika korában nem lehetne ezt az időt tovább rövidíteni? A csónakos horgászok túlnyomó többsége amennyiben a belsőbb területekre merészkedik, azt kellő erősségű és gyorsaságú csónakjaival teszi. Ezekkel 1000 – 1500 méter 10 – 15 perc alatt megtehető. Úgy gondolom, hogy fél óra sem háborítaná fel a horgászokat, no meg az sem, ha néha-néha vakriasztás történne. Az azonban valóban túlzás, hogy 21 napból 13 napon keresztül ( vagy este ) partra parancsolták a csónakos horgászokat.
Ez a „történet” nem csak a horgászok számára jelent gondot. Vajon a fürdőzők mit szólnak ahhoz, hogy ennyi alkalommal „hivatalosan” nem fürödhetnek, ugyanakkor a víz az északi szél hatására még csak nem is fodrozódik az északi parton? – vagy a déli szél esetén a déli fürdőzők mérgelődhetnek. No meg a strandokat fenntartó önkormányzatok, hogy a bevételük ezzel meg lett csapolva.
Néhányan felvetették: valóban el kellene rajta gondolkodni, hogy a közlekedési lámpák mintájára nem lehetne-e valamilyen módon jelezni, hogy a viharállapot a tó melyik részén várható ?– a többi rész vendégei hadd szórakozzanak kedvükre. Az északi szélben az északi part horgászai a nádasok árnyékában biztonságosan horgászhatnak, ugyanez a helyzet déli szél esetén a déli part horgászainál – bár ott a sekély víz miatt jobban ki kell menni a horgászhelyhez és így nem biztos, hogy zavartalan lesz a horgászatuk.
Az sem érthető teljesen, hogy a II fokú viharjelzést szélcsendben, csepergő esőben miért kell üzemeltetni? Tán csak nem attól féltik a meteorológusok a horgászokat, hogy meghűlnek és ágynak dőlnek? Egyéb ésszerű magyarázata ennek nem lehet.
Kellemes jelzéseket kaptunk a viharjelzés betartatásáért felelős vízirendőri fellépésről. A horgászok általában az eljárásukat korrektnek tartják, csupán a tó északi felének középpontja felől érkeztek jelzések arra, hogy azonnal a pénzbüntetés „nevelő” eszközével élnek. Szeretnénk elérni – és ennek érdekében megbeszélést kezdeményezünk a Vízirendészet parancsnokával – hogy az eljárás módja egységesítésre kerüljön.
Mindezek után a magunk részéről is egyetértünk több hozzászólónk véleményével, hogy szükséges és nagyon fontos dolog a viharjelző szolgálat. E szolgálat akkor szolgálhatja igazán a vízen tartózkodók érdekét, ha valóban szolgálatként működik és nem vezeti félre a rá figyelőket. Mind minden területen – a meteorológusoktól is méltán elvárjuk, hogy a sokfelől érkező jelzéseket dolgozzák fel és a viharjelzést legjobb tudásuknak megfelelően adják ki.
Végezetül örömmel írom le, hogy eddigi ismereteim szerint az ilyen fajta szigorítást nem a horgász vízi balesetek nagyarányú előtörése váltotta ki. Tisztában vagyunk azzal, hogy a horgászok között a szolidarítás e téren nagyon is jól működik. A tapasztaltabbak óvatosak és tudják, hogy a balatoni csónakos horgászat „veszélyes üzem”. Emiatt a gyakorlatlanokat figyelik és figyelmeztetik az esetleges veszélyhelyzetre.
Úgy gondolom, hogy a „füstölgés” elérte célját. Több helyről többféle szemlélettel írott levelek érkeztek. Egyben valamennyi levél megegyezett: írójuk felelőséggel írta meg észrevételeit, amelyet ezúton is megköszönök. Talán még árnyaltabb lehetne képünk, ha a megszólítottak is véleményt nyilvánítottak volna.
Rajnai Árpád
Utóirat a Szerkesztőségtől:
Most már bevalhatjuk, hogy nem minden kétely nélkül indítottuk el a „ Füstölgés a balatoni viharjelzés ügyében „ c. vitát. Nem féltünk – hiszen előzetesen nem moderáltunk, < közben se, utólag se>
További feladatunk a „balatoni viharjelzés ügyében” az, hogy a vita anyagát teljes egészében megküldjük az érintett szakembereknek, intézményeknek. Kikérjük véleményüket, válaszaikat, illetve kezdeményezzük, hogy a szakemberek a szövetség képviselőivel közössen tekintsék át a továbblépés, az együttműködés lehetőségeit.
dr. Táncsics Aladár