A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. középtávú szakmai koncepciója közzétételre került és mivel maga a koncepció is nagy súlyt fektet a nyilvánosságra, nyilván kíváncsian várják az érintettek, kiváltképpen a horgászok véleményét. Íme egy a sok közül.
Muszáj mindjárt az elején kiemelnem a koncepció két maximálisan pozitív elemét. Az egyik a vitathatatlan szakmaiság (látszik, hogy a koncepció kidolgozói szakemberek tudására támaszkodtak), a másik a helyesen kijelölt prioritások és jól megfogalmazott célok.
Ki ne sóhajtana fel egyetértőleg balatoni horgásztársaim közül, amikor azt olvassa, hogy „a hangsúlyt a halászat helyett a horgászat fejlesztésének feltételeire kell helyezni”. Úgy legyen, ámen!
Ugyanakkor feltételezem, hogy a koncepció megfogalmazói a dicséreten túl, sőt, talán leginkább, a kételyeinkre és kritikai észrevételeinkre kíváncsiak. Nem fognak csalódni, ilyenek is vannak.
Mindjárt az elején röviden összefoglalják a közelmúlt történetét. Elmondják, hogy az előző időszakban a Balatoni Halászati Rt. (BH Rt.) volt a gazda, mivel megnyerte a „hirdetmény nélkül induló tárgyalásos közbeszerzési eljárást”, és az abban kijelölt feladatokat, mint írják, „maradéktalanul teljesítette”. Aki nem ismeri az elmúlt évek balatoni halászati gyakorlatát, akár hitelt is adhatna eme dicséretnek, ha nem következne rögtön ez után a „jelenlegi helyzet” bemutatása. Ez a helyzetleírás ugyanis pontos és fölöttébb szomorú (olvassák el!). Én csak azt nem értem, hogy ennek a helyzetleírásnak a fényében mi az, amit a BH Rt. „maradéktalanul teljesített”?
Az új – nonprofit – gazda előtt álló feladatokat és az ezek elvégzéséhez szükséges intézkedéseket a koncepció 13 pontban foglalja össze. Ezek közül tizenkettővel a horgászok többsége bizonyára egyet is ért, legfeljebb várakozó álláspontra helyezkedik, hiszen szép szavakból eddig sem volt hiány. Amikor azonban a horgász azt olvassa, hogy a „balatoni hal mint különleges helyi ételspecialitás biztosítása az idegenforgalom részére (balatoni süllő, keszeg), bizony megszólal benne a kisördög, és ez a kisördög azt súgja, hogy „hoppá, itt a kibúvó”. Vajon ki fogja ellenőrizni, hogy amikor a halászok kopoltyúhálóval és/vagy elektromos halászgéppel „dolgoznak”, ezt csak és kizárólag a „halállomány összetételének monitorozása” végett csinálják?
És ez a kisördög többször is megszólal a koncepció olvastán. Amikor például azt olvassuk, hogy „amennyiben a vizsgálatok, elemzések hitelt érdemlően igazolják a keszeghalászat ökológia szempontból is kívánatos hatását, akkor e tevékenységet alkalmi vagy rendszeres „kezelésként” kell folytatni a későbbiekben”.
A kiemelt feladatok sorában előkelő helyen szerepel az angolna, a busa és más „nem kívánatos” fajok (ezüstkárász, törpeharcsa, amur) állományának a visszaszorítása. Szép és jó cél. Jó lenne azonban a hogyanról is olvasni szakszerű javaslatot. Erre egyetlen bátortalan utalást találunk a későbbiekben, tudniillik a visszaengedési tilalmat. Engedjék meg, hogy ezt a komolytalan javaslatot ne is kommentáljam.
Kijelentik ugyan, hogy „az állományszabályzó halászat és a hagyományos halászat közti alapvető különbség, hogy állományszabályozó halászatot csak akkor végzünk, amikor az szükséges, és olyan
mértékben, ahogy arra szükség van (busa, angolna)”, de nekünk horgászoknak ilyenkor sajnos kételyeink támadnak, és e kételyeknek nem csak az elmúlt sok-sok év tapasztalatai, de a közelmúlt eseményei is tápot adnak (lásd a „Halászháló a szigligeti öbölben c. írást).
„A Balaton halállományának megőrzéséről csak széleskörű összefogással lehet gondoskodni”, írják a koncepció szerzői, és rögvest fel is sorolják a potenciális partnereket, úgy mint önkormányzatok, polgárőrség, rendőrség,vámszervek, polgári természetőrök. Uraim, nem maradt itt ki valami?
Később ugyan halványan említést tesznek a MOHOSZ-ról, de hát a MOHOSZ „nagyon messze van”.
Végezetül, de egyáltalán nem utolsó sorban a koncepció két valóban tartalmi elemével vitatkoznék.
Azt írják, hogy „hosszabb távon a horgászok elvárásainak megváltoztatására kell törekedni: a Balaton egy természetes és ráadásul nem pontyos jellegű tó, ennek megfelelően az ökológiai szemlélettel nehezen összeegyeztethető, hogy csak a „pontycentrikus” igények kapjanak prioritást”. Ebben akár még igazuk is lehet a koncepció kidolgozóinak, de azért engedtessék meg nekem két megjegyzés. Először is mielőtt „hosszabb távon” megváltoznának a horgászok elvárásai, előbb jó lenne, ha az új Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. „rövidebb távon” bizonyítaná, hogy jó úton halad az általa kitűzött nemes célok megvalósításában. Másodszor pedig megfontolandó, hogy nem kellene-e inkább kompromisszumos egyensúlyt teremteni a mi „pontycentrikus” igényeink és a Balaton tényleges lehetőségei között?
A koncepció másik fontos tartalmi javaslata, hogy állítsák vissza a Balatonon a tavaszi általános tilalmat (április 20. – május 20.). Biztosan lehet józanul (azaz szakmailag) érvelni e mellett a javaslat mellett. Ahogyan ellene is. Az azonban biztosan nem tartozik a józan érvek közé, hogy sok intenzív horgásztó található a Balaton közelségében, járjunk oda egy hónapig. Ez az érvelés inkább csak ingerli az érintetteket.
Az ellene szóló érvek közül hadd említsem meg a klímaváltozást, hisz manapság az említett időszak már nem tavasz, hanem inkább nyár. De én bizony szakmai érvnek tartom azt is, hogy emberek tízezreitől veszik el drága pénzen megvásárolt és talán egyetlen szabadidő-eltöltési lehetőségüket.
És még valami: a 14 oldalas középtávú szakmai koncepció szerint széleskörű ismeretterjesztő tájékoztatás szükséges annak érdekében, hogy a horgásztársadalom támogatását elnyerhesse az új cég.
Tisztelt Új Cég, ennél sokkal többre van szükség!
R é v a i G á b o r
Balatonedericsi HE