Akkor én is hozzászólok a süllő-vitához, bár teljesen egyetértek az elnök úrral. Hozzászólásom csupán arra korlátozódik, hogy és mintha sokan pejoratív mellékízzel emlegetnék a „sokat-nyeletős” horgászt. Ezt vitatom.
A horgász ugyanis halat akar fogni nemdebár. A csuka és a süllő esetében ez pedig nyeletést jelent. Amikor még én is végólmos vagy tirolifás és felfelé állított bottal, mélyre lógó karikával süllőztem, bizony igen gyakran előfordult, hogy egy határozott húzás után otthagyta a „bestia”. Ma már más a módszerem: minden súly nélkül van a horog felkötve a zsinór végére, legfeljebb egy forgókapocs a súly a túl hamari bekunkorodás ellen, aztán ha a csónak ülésére helyezett karika megmoccan, azt is gyorsan leveszem, és bizony hagyom soká nyelni. A sikeres fogás így 80-90 %.
De a dolog másik oldala, hogy a süllő mélyre nyel, és én ugyan próbálom kíméletesen megszabadítani a horogtól, bizony kevés esélye marad a túlélésre. Úgyhogy egyrészt ne bántsuk a „nyeletős” horgászokat, másrészt szerintem is sokkal jobb lenne a „ha hármat fogsz, hármat viszel” szabály.