Ma vajon hány telefont kap Jónás, az állatkerti víziló? Ez persze költői kérdés, sőt az se tudom, jelenleg van e víziló az állatkertben, ha igen akkor mi a becses neve. Ma feltehetően igen sokan megtréfálnak, beugratnak másokat. Engem pl. a feleségem harmincvalahány éve mindég, ki nem hagyná. Biztos ma is behúz a csőbe. Mindez rendjén is van, elvégre április elseje van. „Április bolondja, május szamara…”Pár éve az egyesületem csónakkikötőjében tavasszal lehetett szép csukákat 
fogni.Tudtuk, horgásztunk rá, örültünk neki. Egyszer aztán „kifelé is” híre ment a tavaszi csukának és ha már híre ment, akkor oda is sereglett boldog, boldogtalan. Fogták a halat, jó magyar módra. Nem is látunk valamirevaló csukát azóta se azon tájon. Oldalunkat sok szép fotóval megörvendeztető (Ez a kép is Tőle származik) horgász barátomtól kaptam tegnap levelet. Mivel előtte rákérdeztem a csukára, válaszolt erre is. Idézem: „Tavasszal én nem rablózom, valahogy nem tartom etikusnak (persze ez biztosan csak rigolya), igazából nem tudom mikor végez a csuka az ívással (van mikor 4-5ször is ívik egymás után), inkább nem zavarom”. Tényleg az, rigolya. De a tiszteletreméltó fajtából!
Április elseje van!
0 óra 00 perckor megszűnt a csuka fogásának a tilalma!