III. A második félidő
Az ásványrárói tábor negyedik napján meglátogatott bennünket a BBHSZ ügyvezető elnöke Rajnai Árpád, aki a gyerekekkel a horgászat szabályairól beszélgetett. Délután ismét horgásztak. Pénteken nagy élményben volt részük a táborozóknak, mert Szabad Sanyi bácsi kormányzásával, négyes csapatokban ladikokba szálltak és megküzdöttek a víz erejével és a lapátokkal. Miközben egy-egy csapat a ladikokban volt, a többiek halakat próbáltak fogni. Hegedűs Mátyás sikerrel járt, hiszen egy méretes pontyot akasztott, Hauzer Ricsinek egy méreten aluli harcsa kerül a horgára. Ezt mérlegelés után visszaengedték.
Szombaton kissé borús reggel köszöntött ránk, de a délelőtt Szava László környezetvédelemről, természetvédelemről szóló előadása igazi beszélgetéssé vált arról, miként vigyázhat a horgász környezetére. Ráadásul beavatta a fiatal horgászokat a pergetés rejtelmeibe is. A beszélgetést követően, a gyülekező felhőket figyelmen kívül hagyva a társaság ismét a közeli horgászhelyre vonult. Kevés sikerrel. Egy horgász viszont megismerkedett a Duna vízével, amikor a síkos partoldalról lecsúszott. (A záró esten a vízbe esett horgász oklevelet kapta). Közben eleredt az eső, s a horgászat abba hagyására kényszerítette a csapatot. A táborhelyre visszatértükben meglepetés fogadta őket. A tanyától 70 méterre, a gátőr háza előtti nyírfától, teljes menet felszerelésben futva kellett megközelíteni a táborhelyet. Ez szívatás – jegyezték meg elsőre a fiúk -, de azután nagy energiával tették meg a távot. Ez szintén beszámított a végső eredménybe. Ennek kihirdetésére szombaton a vacsora után kerítettek sort.
A támogatók jóvoltából mindenki kapott ajándék csomagot, amiben 14 különböző úszó volt. Ugyancsak a támogatóknak köszönhetően a szombat esti eredmény hirdetés gazdag volt oklevelekben és ajándékokban.
A különböző kategóriák nyertesei:
Csapatverseny:
I. Daruság Bálint, Skorka Krisztián, Szalai Szilárd.
II. Gáncs Balázs, Holczer Dávid, Koszorus Kolos.
III. Krempanszky Roland, Szlanyi Tamás, Merl Xavér.
Ifi egyéni:
I. Daruság Bálint
II. Ozvári Dániel
III. Hauzer Gábor
Gyermek egyéni:
I. Koszorus Kolos
II. Merl Xavér
III. Hegedűs Mátyás
A legtöbb halat fogó ifi: Daruság Bálint
A legtöbb halat fogó gyermek: Koszorus Kolos
A legnagyobb halat fogó: Hegedűs Mátyás és Gyimesi Zoltán.
A legnagyobb dévér keszeget fogó: Berecz Olivér.
Lövészet csapatverseny:
I. Daruság Bálint, Skorka Krisztián, Szalai Szilárd.
II. Huber Márton, Hegedűs Mátyás, Berecz Olivér
III. Tóth Kristóf, Hajba Zsolt, Németh Krisztián
Lövészet egyéni:
I. Huber Márton
II. Tóth Kristóf
III. Gáncs Balázs
Vihar elől a legjobban futó:
I. Gáncs Balázs
II. Hauzer Richard
III. Daruság Bálint
Különdíjat kapott figyelmességért, mások segítéséért: Tóth Kristóf, Ózvári Dániel, Gáncs Balázs és Szlanyi Tamás.
A táborozók megtanulták és egyhangúan mondták: MI HORGÁSZOK ÖSSZETARTUNK!
(Heiter Sándor)
______________________________________________________________________________________________________
A cíkk eleje, azaz a táborozás kezdete:
I. Halakra várva, szúnyogokkal küzdve
Két órás, nyugodt tempójú utazás után érkezett meg a Bakony-Balaton Horgász Szövetség 21 tagú csapata Ásványráróra, a Horgászbottal a drog ellen gyerektáborba. (Azért 21-en, mert Szabad Sándor, a szövetség etikai bizottságának elnöke, társ-táborvezető egy falubéli ifjút magával hozva külön érkezett Balatonedericsről). A Győr-Moson-Sopron megyei Horgász Szövetség tanyája igazán kellemes hely, diófák árnyékával, négy ágyas szobákkal, kényelmes és szúnyogmentes étkezővel.
A szállás elfoglalása után a házigazdák képviselője, a megyei szövetség ifjúsági felelőse bemutatta a környékbeli horgász helyeket, így a tanya közeli csónakkikötőt, és a jó másfél kilométerrel távolabbi Békást. Ezután érthető, hogy a fiúk délután már nekiláttak a szerelékek elkészítésének, ellenőrizték botjaikat, felszerelésüket (amelyek közül némelyik talán tengeri horgászatra is elegendő lenne, de ezt itt cipelni kell az említett távra.). Estére a bemutatkozás és az ismerkedés maradt, amelynek keretében Szabad Sándor maga mellett a Szigetközt is bemutatta, figyelmeztetve a Mosoni-Duna veszélyeire is. Heiter Sándor, a megyei szövetség ifjúsági felelőse, a tábor vezetője a különböző tervezett programokat is felvillantotta, de emellett ismertette a tábor szabályait is. Ezek között a napi ügyeletes csapat feladatai – terítés az étkezéshez, segítség a felszolgálásban, majd az asztalok leszedése – ugyanúgy szerepelt, mint a reggelenkénti szobaszemle, mellyel természetesen pontokat lehet nyerni vagy veszíteni.
Kedden reggel az ébredőket vendég fogadta. Babicska Csaba, a Veszprém vidéki Horgász Egyesület tagja arra vállalkozott, hogy az elméleti ismertető után a folyóparton a gyakorlatban is bemutatja a feeder-, a spicc- és a rakósbotos horgászat mesterfogásait. Ezeket délután a 10-16 év közötti fiúk maguk is megpróbálták alkalmazni, kisebb-nagyobb sikerrel. Pedig nagyon igyekeznek, mert ebben a táborban szinte mindenben verseny van. A ki fog több vagy nagyobb halat vetélkedést az első esőcseppekkel érkező szúnyogáradat szakította félbe. Este Heiter Sándor, eredeti szakmájához visszatérve a drogfogyasztás veszélyeiről beszélt a gyerekeknek. (Heiter Sándor)
II. Verseny, verseny hátán
A szerdai vendégek: Gönci György a BBHSZ Horgászsport Bizottságának tagja és dr. Táncsics Aladár elnök. A napi rutinon túlmenően a horogkötés nem mindig egyszerű feladataival birkóztak a táborlakók, majd négyes versenyre került sor. A gát melletti réten a távol dobás, a célba dobás (casting), és a kislabdával való célba dobás hozott igen változatos eredményeket. Az utóbbi versenyszám „horgászati” jogosultságát az adja, hogy egy valamirevaló pecásnak nemcsak a bottal való pontos dobás technikáját kell elsajátítania, de az se mindegy, hogy az etetőanyag milyen pontossággal ér a célba, azaz a vízbe. Mindezek után kiegészítő sportszámként a légpuskás lövészet egyéni és csapat versenyét bonyolította le Szabad Sanyi bácsi. (Közben persze ebéd: karfiol leves – meglepően nagy tetszést aratott! – és rántott csirkecomb krumplival és céklával.) Természetesen nem maradt el a táborvezetői „értékelés” sem, de utána irány a víz. És amikor a vendégek elbúcsúztak akkor már szákban volt az első potyka is, és a vízparton Éva néni és Teri néni nagy adag palacsintával lepte meg a ifjú pecásokat. (T.A.)