ADVENT a várakozás..
Várakozás valamire, ami fontos, ami szép, ami jó.
Az ünnepre? Arra is. De inkább az alkalomra.
Az alkalomra, hogy megálljunk egy kicsit a nagy rohanásban. Az alkalomra, hogy ha már sikerült megállni, akkor pihenjünk is meg egy kicsinykét. Pihenjünk és merjünk rácsodálkozni a világra, a körülöttünk lévőkre. Merjünk ünnepelni..
ADVENT az emlékezés..
Emlékezni mindarra ami fontos.
Emlékezni arra ami a valóságban már nincs, de mégiscsak van, bennünk, szívünkben, lelkünkben, az emlékeinkben.
ADVENT az ünnep lépcsősora..
Az ünnepé, amely sok mindenről és sokféleképpen szól.
Amelynek igaz tartalma mindenkinek fontos.
Amelynek üzenete mást jelent nekem, neked és neki.. és mégis közös az üzenet abban, hogy felemelő, hogy lelkünkben csillogó, hogy ünnepi.
ADVENT az ünnep lépcsősora?
Amely lépcső fokról fokra emelkedik?
Vagy Advent az ünnephez vezető kanyargós ösvény, melyet a várakozás izgalma végül széles úttá nemesít?
Mind a kettő és mindenben más egyéb is. Kinek kinek olyan amit felépít magában. Már aki így év vége táján szívében építkezik.. Sokan igen. Sokan sajnos nem. Sokan – nagy örömre egyre többen – ismét tervezik, építgetik magukban az ünnepet, de ebben a zaklatott világban még bizony gyakorlatlanok.
És vannak olyanok akik segítik a gyakorlatlanokat és örömöt okoznak nekik is és a gyakorlottaknak is, szívük szeretetével, lelkük kisugárzásával.
Advent első napja november 27, vasárnap.
A verseket S. Anna válogatta.
A betlehemet Márta (Báboska) építette.
