
Délután mikor megérkeztünk egyből lementem a partra, ami nagyon közel volt szállásunkhoz, egy érintetlenebb partszakaszról volt szó, igy nagy izgalommal kezdtem dobálni. Egy kis méretű plasztik csalival kezdtem, de semmi nem történt, később a legkisebb méretű Salmo thrill-el próbálkoztam, de az sem hozott sikert. Már jócskán sötétedett mikor arra jutottam, hogy egy kicsi 2 grammos jig fejre húzok tintahal darabot, ez meghozta az áttörést amig teljesen besötétedett jó pár betűs sügeret sikerült fogni, melyek nagyon hasonlítanak az itthon is fogható sügérhez csak annál jóval színesebbek és jóval erősebbek.
Másnap ez a horgászmódszer a már bevált módon adta sorra a halakat, ugyanakkor ezzel a 2 grammos kis jig fejjel igazán nagyot nem tudtam dobni. A nehezebb jig fejre pedig nem volt kapás, mivel a halak többnyire süllyedés közben vágtak rá a csalira, a nagyobb súlyú pedig túl gyorsan süllyedt.
Arra jutottam hogy kipróbálom az otthon jól bevált mártogató felszerelést, csak kisebb horgot teszek rá, mivel az itt fellelhető tengeri halaknak méretükhöz képest igen apró szájuk volt, no de annál keményebb. Így is fogtam jó pár halat de némileg kevesebbet mint az előbbi felszereléssel. Azonban mivel távolabb tudtam juttatni a végszereléket egy érdekes vendég jelentkezett, egy kőhal féle, aminek feltehetően mérgezőek voltak a tüskéi. Azt hittem ez véletlen egyszeri találkozás volt de aztán még kettő darabot fogtam belőle. Mivel más érdekes halat ez a módszer nem adott és az addig fogott fajtákból nagyobbat sem, valamint egyre többet akadtam le a kövekben, így egyre többször szerelhettem a 40 fokos forróságban 10 óra felé, abbahagytam aznapra a horgászatot.
A következő napi horgászat alkalmával meglátogattam egy másik partszakaszt, ahol úszóztam a bolognai bottal. Így fogtam még kettő érdekes, szép halat melyek mérete nem volt szemet gyönyörködtető, de színe annál inkább. Az egyik hal egy géb féle volt a másikra külön nem kerestem rá. Ezeket a halakat roppant kicsi 20-22 es horoggal sikerült megfogni mert annyira gyorsan, ugyanakkor óvatosan kapnak hogy csak ezen méretű horgok akadtak meg.
Újabb partszakaszhoz látogatva egy igazan jó helyre leltem, onnantól ott folytattam a horgászatokat a korábban említett jig fejre tűzött tintahallal és igen szép méretű betűs sügereket sikerült fogni. Ezen felül pár darab aranydurbincsot, melyek közül a legnagyobb közel egy kilót nyomott. Mikor az első ilyen halat megakasztottam hamar kiderült, hogy a 18-as fluor karbon helyett 25-ös vagy inkább a 30-as a megfelelő ugyanis az állkapcsuk igen erős és nagy fogakkal is rendelkeznek, a vékony damilt könnyedén elharapták. Ezen a partszakaszon a halak többsége a köves partszakasz és a tengeri fű határán cirkált, egész horgászatom alatt ezek a részek adták a legtöbb és a legnagyobb halakat.
Pár szó a legeredményesebb felszerelés összeállításáról, vagy amire igazán szükségem volt:
-ligth vagy ultra ligth bot 2 méternél hosszabb a parton lévő kősziklák miatt,
– fonott zsinór mert sok a szikla a vizben és az akadó illetve a halak is beugranak a fárasztáskor a kövek mögé,
-fluor carbon előke több féle vastagságban,
-kicsi 1-2-3 grammos jig fej



Hazaindulásunkkor még egy kisebb viharba is belekóstolhattunk.
Írta és fotózta: Szabó Péter



