Ugyan szerény süllőzési eredményeket produkálok szerény 20-40 db évi megtartott süllőmmel, de mivel hosszú évek óta űzöm a Balaton „királyfiját”, a saját tapasztalataimat osztom meg. Tapasztalataim szerint a süllő táplálkozása nem igazán kiszámítható. Az általam csalinak használt kishalak 8-12 cm-es küszök, élők vagy fagyasztottak. Ritkán hasonló méretű bodorka, vörösszárnyú került a 1.0-2.0-ás vékonyhúsú horogra. A szerelék 70-80 cm hosszú 0.20-as előkéből, forgóból, 15-25 gr-os finomított csúszóra szerelt tiroli fából áll 0.22-025 -ös főzsinóron. A kapások sok-sok változatával találkoztam már, a maszatolóstól a botvivősig, a méreten aluli is torokra kapta a nagyobb csalit, a nagyobb is éppen csak fogta a kisebb csalit és viszont.
Méret alatti süllőt ugyan soha nem tartottam meg, de nagyon sokszor bosszankodtam az 1-2 órája visszaengedett, zsinórvágott, vagy épp csak a szájszél sarkából óvatosan kiemelt horog után a felszínen a hasát mutató süllőcske láttán. Valóban, nem mind pusztul el de kár minden feleslegesen elpusztult példányért. A pergető horgászok most felhördülnek, hogy az ő módszerükkel ugyan nem pusztul el a hal. Lehet hogy akkor nem látnak elhullást, viszont 1-2-3 óra múlva ők már az eleresztés helytől akár kilométerekre is tartózkodhatnak. Az én javaslatom is az lenne, hogy az első 3 db de csak az (!) lehessen a napi süllőzsákmány. A balatoni horgászrendhez beadott módosítási javaslatomban én még a jelenleginél is szigorúbb szabályozást javasoltam, hiszen a halállomány védelme volt a cél.
Puskás István a tapolcai Lesence Horgász Egyesület elnöke