Majdnem azt írtam a címben, hogy „Balatoni halászlé”. Szerencsére időben észrevettem balgaságomat. Mert ugye a halászlé az nálunk fogalom, az szent és sérthetetlen. Mármint persze az igazi. Ami pediglen nincs is.
Tudom, ez így nem is kicsit zavaros, ezért megmagyarázom. Annak idején amikor a pecás sajtó a MAHORral kezdődött és azzal is ért véget, megboldogult emlékű Vigh József (talán szerkesztői. főszerkesztői minőségében?) több hónapon keresztül halászlé recepteket kért és tett közzé a lapban. A fél ország ezt olvasta, így én is. Bevallom ma már egyre sem emlékszem. Emlékszem viszont arra az irásra melyben Vigh József később beszámolt, hogy mit kapott szóban (és csomagban) amiért a ciksorozat végén lemerte vonni és le is merte ráadásul írni szentenciáját melynek lényege az volt: „Márpedig igazi halászlé nincs.” Hiába folytatta szegény úgy, hogy van viszont sok igazán értékes halászlé és így az mind igazinak tekintendő, akkor már fején volt fél ország átka, megvetése.
Régen volt, de egy kicsit kutakodva a netes fórumokon, blogok között megállapítható, hogy most sincs másként.