A Pápa és Vidéke HE 60 éves jubileumára.
A Magyar Országos Horgász Szövetség a nagy világégés, a II. világháború után 1946-ban éledt újjá. Ez a gyors regenerálódás is azt példázza, hogy az akkori horgász társadalom továbbra is nagyon fontos feladatának tartotta az együttműködést a közös feladat, a horgászat feltételeinek javításában. A központi hívó szóra országszerte megindult a szervezkedés. A horgász csoportok egymásra találtak és megalakították egyesületeiket. A Pápa- és Vidéke Horgász Egyesület jelenlegi tagjai büszkék lehetnek elődeikre, akik meghallva a lehetőséget szinte azonnal megkezdték a szervezkedést. Hogy milyen eredménnyel? Erre választ ad a rövidesen megrendezendő emlékező horgász nap.
Az egyesület a tagegyesületek sorában a 105-ös sorszámot kapta, amely akkor válik különösen értékessé, ha mellé tesszük, hogy egy ma alakuló horgász egyesület jó esetben az 1100-as törzsszámot kaphatná.
Milyen volt az eltelt 60 év? Örömökben és gondokban gazdag.
A megalakuló horgász egyesület tagsága szinte válogathatott a horgászvizekben. A városon keresztül folyó Tapolca patak bő tiszta vízével a kertek alatt folydogált és adott élményt az éppen csak odaruccanó horgászoknak. Ugyancsak bő vízével kényeztette a pápai horgászokat a Marcal folyó, de nem kellett sokat motorozni – buszozni – és főleg kerékpározni, hogy a Rába folyó méretes márnáit, domolykóit, vagy harcsáit leckéztessék meg.
Az ünnepi alkalom arra is int bennünket, hogy megemlékezzünk azokról a sporttársakról, vezetőkről, akik a sok viharos évben hűek maradtak a horgászathoz. Azokra, akik akkor is megmaradtak, amikor a bauxit program mellékhatásaként jelentkező nagy vízhiányban is helyt álltak és igyekeztek a horgászat elemi feltételeit biztosítani. A Tapolca patak, Bitva, a Marcal bő haltermésével már a múlté. Helyettük jöttek: a Téglagyári-tó, a Nagyteveli Víztározó és – sajnálatosan rövid ideig – a mezőlaki tőzeggödrök.
Az úttörők közül én Turcsányi Lászlóra – sokunk kedves Laci bácsijára emlékezem. Ő volt az alfa és az omega egyesülete életében. Szenvedélyesen kiállt egyesület érdeke mellett, de ugyanilyen szenvedéllyel vallotta az egységben megmutatkozó erőt. A MOHOSZ Veszprém Megyei Intézőbizottságának haláláig elnökségi tagja volt. Ő gondoskodott az utánpótlás neveléséről is. Őmellette készült fel az immár nagy létszámú egyesülete vezetésére Simon László sporttárs, aki nagyon fiatalon távozott az örök horgászvizekre. Vele együtt tanulta meg a horgász érdek képviseletet Nagy Ernő, a HE jelenlegi elnöke.
Az egyesület a horgász – szolidaritásban is jeleskedett. Támogatta az ELEKTHERMAX Vállalat dolgozóit, amikor a vállalat segítségével horgásztóhoz jutottak, hasonlóképpen a Pápai Húsipari Rt horgász tagjait, akik kezdetben szakcsoportként – később önálló egyesületi életet élő egyesületként élik tovább a horgász életet. A köldökzsinór továbbra is fennmaradt. Példaértékű az az együttműködés, amely a pápai horgász egyesületek között kialakult.
Mit lehet kívánni egy ilyen jeles évfordulón? Úgy gondolom, hogy a legfontosabb, hogy az Egyesület és vezetése továbbra is őrizze meg egységét, a jó gazda gondosságával telepítse horgász vizeit, nevelje az utánpótlást etikus horgászokká – és jó szemmel válassza ki az elkövetkező 60 év horgász vezetőit.
Tisztelet és elismerés azoknak a horgász elődöknek, akik a horgászsportot évtizedekkel ezelőtt megalapozták Pápán és környékén. Tisztelet és elismerés az Egyesület élén bármilyen funkciót betöltő horgász vezetőknek.
Kívánom, hogy e töretlen fejlődés lendülete tartson a következő évtizedekben is.
Rajnai Árpád
ügyvezető elnök
Horgász Egyesületek
Veszprém Megyei Szövetsége
