2010.június 20-27.
Úgy terveztük, hogy minden este adunk egy kis tájékoztatást – néhány képpel megtűzdelve – a tábori életről, de az általunk választott Vodafone kapcsolat kritikán aluli gyengesége ezt meghiúsította.
Így utólag egy rövid összefoglalót adunk közre az egyhetes táborozásról.
A tábor képei a Fényképes Dobozban találhatók, azok INNEN is elérhetők.
Június 20, vasárnap
Időben beérkezett minden táborozó. Az ismerősök örömmel üdvözölték egymást, az újak még egy kicsit bizonytalankodtak. Uzsonnát követően tábornyitó. Meglepetés, hogy nem kettő hanem négy fős a táborvezetés. Aladár és Sanyi bácsi mellett további két ifi „parancsnok is van, Daruság Bálint és Gaál Péter. Minden táborlakó kapott 50 „halacskát”, amelyek a táborozás során szaporodhatnak is, csökkenhetnek is. Vacsorára már minden szoba megtalálta a saját nevét és megválasztotta a szobaparancsnokát is. Vacsora után még egy focizásnak nevezett nagy rohangálás a sportpályán, és akkor még nem tudtuk, hogy egy időre ezzel be is fejeződött a szabadban való tartózkodás…
Június 21, hétfő
Délelőtt a program szerinti benti foglalkozás. A témafeldolgozás a horgászat, halászat történelmével indult, majd a gyerekhorgászat szabályainak áttekintése után a horgászmódszerekkel folytatódott. A nap meglepetése a vendégségben jelen lévő Puskás István bácsi „előadói beugrása”v olt. A horgászkészségek ről (magyarán a gyerekek horgászbotjai és orsói, stb.) adott értékelése és a tartott bemutatáója igencsak lekötötte a táborozók figyelmét. Ebéd után az első „csendes pihenő” alatt némi gondot okozott a csocsó szoba zárva tartása, majd jött az első módosítás: A vigasztalan hideg eső miatt a Kis tavi pecázás helyett egy „kis horog és társai” kötözgetés, majd videózás. Igaz készültünk horgász filmekkel,d e azért a Trója is nagy sikert aratott.
Időközben befutottak további látogatók is, a Herczeg házaspár. A későbbi ügyességi versenyekhez hoztak profin szerelt készségeket.
Vacsorát követően horgász ajándékkal köszöntöttük a két 11 éves születésnapos táborlakót. Tóth Bálint aznap, Magyar Patrik két nappal előtte, szombaton lépte át ezt a jeles dátumot. A konyhán is tudhattak valamit, mert akadt annyi plusz sütemény amelyből a két ünnepelt mindenkit megkínálhatott.
Június 22, kedd
Reggeli után házigazdáink Jenő bácsi és Ági néni (Paksa Család) plusz ajándékaként bemehettünk a közeli Hungarian Table Top Kft. üveggyárába. Az üzemlátogatás előtt Ági néni adott tájékoztatót az üveggyártás folyamatáról és Jenő bácsi tartotta a munkavédelmi oktatást. Az üvegkemencénél folyó munka minden táborozót lenyűgözött, ketten még üveget is fújhattak és erről még kép is készülhetett.
A terv szerinti „Mesélős séta Halimbán” programra az időjárás is megemberelte magát, Nem esett már az eső (csak néha csepergett) és a szél is elviselhetővé mérséklődött. „Elöntötte a bányát a víz, de kora reggel elkezdtük a szivattyúzást” fogadta a táborozókat Tóbel János polgármester úr. Hamar kiderült, hogy nem a még meglévő igazi bányáról van szó, hanem a Petőfi utcai bányabemutatóról. Polgármester úrról hamarosan kiderült, hogy „profi” idegenvezető és természetesen mindent tud az ősi településről, Halimbáról. Szeretettel mesélt a 20 éve elhunyt dr. Szalai Miklós esperes úrról a halimbai fűvészről, a Kossuth gyerekekről, akiket itt bujtattak el 1848-49-ben. Mint valamikori bányász élvezetes és szakszerű ismertetőt tartott a bauxitról, a bauxit bányászatról. A bányabemutatón nagy sikert aratott a Muki, a felújított bányászvonat, és a szivattyúzás ellenére bizony vizes látogatás volt a valamikori borospincében berendezett bányában.
A szeles séta után jó volt hazatérni, ahol már várt minket egy másik Ági néni (Jungné Kaibás Ágnes)) aki a „kötelező” témát, a nemzetközi „Horgászbottal a drog ellen” akció keretében az „Ép testben érzem jól magam. Mit tegyünk, hogy egészségesek legyünk? Kérdéskört játszotta el a gyerekekkel.
Ági néni előadása alatt a „két öreg” (Aladár és Sanyi bácsi) terep és időjárás szemlét tartott a horgásztavaknál. A verdikt, a délutánra a Nagy tóra tervezett horgászat (is) elmarad, a turistaház szélárnyékában a két dobóverseny talán megtartható.. A táborvezető egyúttal a szerdai fürdőprogramot pontosabban az arra megrendelt autóbuszt – az időjárási előrejelzés alapján – lemondta.
„Jó döntés volt” állapította meg az esti tábortanács. A szélárnyékban mindkét dobóversenyt sikeresen letudtuk bonyolítani. Ráadásként a két ifi vezető nagy ötlete a házi csocsó bajnokság kitalálása és flott lebonyolítása volt. De közben elkészült a „folyosói” casting céldobó pálya is, ami bizony nagyobb ügyességet kívánt mit egy szabadtéri igazi pálya. Éjszaka a szél még megpróbálta elvinni fejünk felől a tetőt, de ez végül mégse sikerült..
Június 23, szerda
Reggelinél Aladár bácsi pályázatot hirdet a tábor új nevére. Estére megszületik az eredmény. A nagyszámú pályázat közül kettő nyerte el a zsűri tetszését (és a két nyertes egy egy horgász fejlámpát). Az új nevünk „ Hali-Hó Hideg – Esős Nyári Tábor”. Reggeli után végre elindultunk horgászni, irány a Tó! Természetesen szigorúan gumicsizma, esőkabát, meleg holmi. Utunk a Kis tó mellett vezetett el és a vízre vetett pillantások sok mindenről árulkodtak…
A Nagytónál Jutka néni és István bácsi fogadta az elszánt csapatot „Már tegnap is beetettünk és mai is húztunk egy gabonacsíkot a part előtt” jelszóval. És nemsokára megjött az első hal, akarom mondani az első halacska. És nemsokára megjött persze Kálmán is (Szél Kálmán) a szelek családjából, naná, hogy a szembefúvó fajtából. Bizony bizony nagy ügyesség kellett a bedobáshoz a keszegező készségekkel. Aladár bácsi a lányokkal és néhány vállalkozó kedvű fiúval elgyalogolt a tó szélmentesebb és egyben bozótos oldalára, néhány vörösszárnyú látta ennek a kárát. A tízóraizást követően a szél egyre erősebb lett, így Sanyi bácsi kénytelen kelletlen 11 órakor lefújta a horgászatot. Pakolás alatt némi kárörömmel figyeltük a csapatzászlók alatt bemasírozó mintegy 40 új gyereket, ők még nem tudták, hogy mi vár rájuk és így mi is együtt érző „Jó fogást” mondva vettünk búcsút tőlük.
Délutáni program a veszprémi Schvéder Oktatási Központ ajándéka, Fazekas Péter közlekedésbiztonsági előadása. Megnyugtató, hogy a vetítettképes előadást követően a táborlakók igen jó eredménnyel töltötték ki a KRESZ Totót. Péter bácsi és Balázs bácsi (Nyeste Balázs) külön meglepetése a négy darab, eltérő hatásfokú „részeg szemüvege”. Aki feltette, nehezen tudott egyenesen járni, a biciklizésről már nem is beszélve..
Horgásztábor lévén milyen más pluszprogramot lehetett volna beszúrni, mint egy gyors látogatást a Kis tóra. A nagyjából kerek tó két oldalán lévő stégeket kihasználva kifogtunk a már nem is olyan túl erős szélen és az ügyesebb ifjú pecások sorra fogták a kis vörös szárnyúakat.
Június 24, csütörtök
Nyolc órára az autóbusz előállt, irány a szomszédos Nyirád, pontosabban a Rókadombi Horgászegyesület horgásztava. Kellemes meglepetésként a tónál nemcsak az egyesületet képviselő Pusi bácsi (Puskás István), hanem a délutáni programfelelős Kata néni (Gaál Kata) várt minket, ezúttal fakanál nélkül. Végre szép időben is kipróbálhattuk a horgászatot, volt aki halat is fogott. A legszerencsésebb Szlanyi Tamás volt, aki arra percre időzítette a kárász megfogását, amikor odaért a Napló fotós újságírója. Szombaton így az ő képével jelent meg a tábori beszámoló. Valószínű, hogy aznap a Szlanyi család nemcsak egy újságot vett a standon. A horgászathoz tartozik még annak a felemlítése, hogy többen bevetettek sárgarigóra is..Ők bizonyára megtanulták, hogy fás terepen különös odafigyelést igényel a bedobás…
További látogató is érkezett Pista bácsi személyében (Tóth István). Ő egyrészt a Szövetség egyik vezető tisztségviselőjeként érdeklődött a tábori élet iránt. Másrészt mint a BALZER cég képviselője, jelentős nagyságú csomagokat is hozott magával, amelyek a táborzáráskor kaptak jelentőséget.
Az már csak hab a tortán, hogy a szép tavon folytatott kellemes horgászatot ajándékként kaptuk Rókadombi Horgász Egyesülettől, a napidíjat és fogott halak ellenértékét nem kellett kifizetnünk. A fogott halak megpucolása természetesen közös munka volt, Aladár bácsi „szakmai” irányításával.
Ebédre mi láttuk vendégül Kata nénit, de ebéd után már övé a terep. Először itt is egy kis elmélet. Sajnálatos, hogy arra az alapvető kérdésre, hogy mivel kezdődik bármilyen főzés, nem jött kedvező válasz. [Kézmosással! :-)) ] A „7próbás” teszt kérdések kitöltésére azért már felerősödött a csapat. Elmélet után a gyakorlat. Négy bogrács került felállításra és a táborozók is négy csapatott alakítottak ki. Első gyakorlati próba maga a tűzrakás és a tűzgyújtás volt. Utána a főzés nehezebb oldala következett, 20 kg. Krumpli és néhány kg vöröshagyma megpucolása, felvágása, szeletelése.
Minden színpadias túlzást mellőzve, nehéz feladata volt a zsűrinek (Kata néni, Sanyi bácsi és D. Bálint) a négy bogrács kolbászos, virslis paprikás krumpli közötti sorrend megállapítása. Ízlett is mindenkinek az aznapi magunk főzte vacsora. A szabadban elköltött vacsora után Aladár bácsi készítette el a legfinomabb paprikás krumplit, amikor is a négy bogrács maradékát egy ötödikben összekeverte. (Még a 22 órai takarodó előtt is volt egy kis ráadás evészet..) Addigra már mi is rájöttünk, hogy kicsit elsokalltunk a húsz kiló krumplival, de másnap – Jenő bácsi közvetítésével – ennek az ötödik bográcsnak a tartalma is igen jó helyre került…
Június 25, péntek
Az időjárás miatt felborított előzetes tábori program egyensúlyba hozása kedvéért délelőtt megint pecázás és megint a Nagy tavon. Emlékezve István bácsi beetetett gabona csíkjára, már eleve fenekező szerelésekkel készültünk.(Persze míg a parton elhelyezkedtünk megvolt a harmadik „gabona csík” is.) Ez a pecázás már a másnapi „éles” verseny főpróbájának bizonyult.
Mivel az aznapi zsákmányban tenyeres sügérek is szerepeltek, a táborhelyre visszatérve még ebéd előtt Sanyi bácsi nagy érdeklődés mellett mutatta meg a sügér nyúzás fogásait a gyerekeknek.
Hiába volt a délutáni programnak a neve „Gyalogolni jó”, ebéd utánra nemcsak több gyerek fejében motoszkált a gondolat, hogy legjobb lenne nem menni sehová. De megérkezett Milán bácsi (Paksa Milán) és mint ahogy egy képzett geotúra- vezetőhöz illik nagy lendülettel magával ragadta a csapatot.
Szó ami szó, jókedvű és útközben Szent László pénzeket (megkövesedett óriási egysejtű nummuliteszek), megkövesedett csigákat és különböző gyógynövényeket gyűjtő társaság érkezett a Malomvölgy-i célhoz., ahol már várta a társaságot Gasztonyi Tamás harcművész. Természetesen a bemutatott eszközöket minden gyerek ki is próbálhatta. Volt tehát nyilazás, dárdahajítás és távol keleti hajító csillag dobálás. Aznap délután megérdemelten kapott a társaság dupla uzsonnát.
Június 26, szombat
Mondhatnánk úgyis, hogy a megmérettetés napja. A délelőtti horgászverseny helyszíneként a Kis tóra esett a választás. Az itteni pecázás kívánt nagyobb ügyességet és nyújtott több apró halat. A teljesítményről a versenyjegyzőkönyv ad felvilágosítást, azt lejjebb adjuk közre.
A horgászversenyt követően Daruság Bálint versenyhorgász tartott bemutatót a versenyszerű horgászatról, remélhatőleg a jövendőbeli élversenyzők számára.
Ebéd utáni a verseny a légpuskalövészet volt. Élvezték ezt a megmérettetést a gyerekek, ezért is volt „bőkezű” a lövészetvezető. Sanyi bácsi 3 próba és 5 éles lövés alapján hirdetett eredményt.
Mint már a fentiekből kiderült, apró halat, keszegnépséget gyűjtögettünk, gyűjtögettünk. Mivel a sült hal helyett halászlére szavazott a tábor, Józsi bácsinak (Györkös József) kellett bevetni magát. Fogott is erre a célra két potykát a Kis tóban… Finom lett a szabadban, bográcsban közösen főzött halászlé.
Június 27, vasárnap
Mivel a légpuskalövészet előző nap igencsak elvitte az időt, az egyetlen elmaradt versenyt a vasárnapi reggelit követően kellett megtartani. Kálmán („Szél Kálmán”) megint igyekezett közbeszólni, de ezúttal már rutinosan kifogtunk rajta. Versenypálya módosítással sikeresen végrehajtottuk a távdobó versenyt is.
A tízórait követően Sanyi bácsi foglalta össze a táborvezetés szakmai értékelését és ekkor kapták meg a táborlakók a „Családi Fényképet”, hogy legyen idő azokat a társakkal aláíratatni. Ezután következett a nagy pakolás. A táborlakók a saját cuccaikat rendezték, a táborvezetés pedig a táborzárás „kellékeit”, az díjakat, okleveleket és az ajándékokat rendezték.
Aladár bácsi zárta a tábort, mindenekelőtt megköszönve a segítők, a közreműködők, a házigazdák és kiemelkedően a két ifi vezető – Daruság Bálint és Gaál Péter – munkáját. Örömmel állapította meg, hogy a „Hali Hó Hideg Esős Nyári Tábor” csak még jobban összekovácsolta a csapatot, és valójában a Bakony- Balaton Horgász Szövetség Hali Hó Halimbai Gyermek Horgásztábora tartalmas egyhetes, horgászatban is bővelkedő, egyéb ismereteket sokaságát nyújtó programot tudott adni a résztvevőknek. Reményét fejezte ki, hogy ez a tábor nemcsak kellemes emléket jelent majd a jövőben, hanem kezdetét is jelenti egy új típusú és eredményes gyermek – ifjúsági versenyhorgász képzésnek, hiszen a itt a táborban alakította meg három gyermek ill. ifi horgász (Jung Ádám, Daruság Bálint, Tóth Kristóf) azt az akciócsoportot, amely elhivatottnak érzi magát a versenysport bázisának kiszélesítésében tevékenykedni.
A rövid értékelést követően került sor a lényegesen hosszabb díjátadásra és ajándékosztásra A különböző versenyek győztesei oklevelet és tárgyjutalmat kaptak. Az az igen kevés számú gyerek akik nem szereztek oklevelet, természetesen ajándékban részesültek. A gyereksereg előtt a versenyek eredményei többségében ismertek voltak, így nagy várakozás előzte meg az egyetlen titkos eredményt, az 50 halacskával indult és a hét folyamán állandó adok- kapok mozgásban lévő nem nyilvános „magatartás” verseny eredményét. Ez az értékelés viszont beleolvadt egy másik értékelésbe, melynek során mind a négy táborvezető önálló elismerő oklevelet és hozzá tárgyjutalmat adott át az arra általa legérdemesebbnek tartott gyermeknek.